Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A hiperaktivitás okai


Mivel a hiperaktivitás, illetve a figyelemhiányos hiperaktivitás, azaz ADHD egy viselkedésbeli rendellenesség, sokan azt gondolják, ezek a gyerekek csupán neveletlenek, rosszak, lusták. Ez persze nem igaz. Nézzük meg milyen tényzők állhatnak a háttérben:


Genetikai okok

A hiperaktivitásnak nyilvánvalóan geteikai okai is vannak. A fiúknál gyakrabban - körülbelül négyszer.ötször- fordul elő, mint lányoknál. A nemi különbségk már a magzatok agyában is jelen vannak. A fiúk agya lassabban fejlődik, ezen kívül a jobb és bal agyfélteke között is gyengébb a kapcsolat. Mivel alányok agyféltekei közt sűrű a kapcsolat, az agy esetleges sérülése esetén könnyebben fedeznek fel új "átjárókat". Ez a magyarázata annak, hogy a nők gyorsabban gyógyulnak fel egy agykáosodásból is, mint a férfiak. A fiúk így hajlamosabban bizonyos rendellenességekre is, mint például a diszlexia, az autizmus vagy az ADHD.

Másik okként a tesztoszteront említik a szakirodalmak. Ez a férfihormon a hímnemű magzatban termelődik és a kamaszkorban fejti ki hatását, aminek következtében a fiúk agresszívebbek és aktívabbak lesznek.

Kutatások bizonyították továbbá, hogy a hiperaktivitás örökletes. Hatvan százalékban sikerült a rendellenesség örökletes mivoltát alátámasztani.

Jones, 2001)

A hiperaktív gyermekek szüleinél is sokszor fordul elő hasonló probléma. Vizsgálatokból megállapították, hogy a gyerekek családjában 45-50%-ban jelentkeztek már ilyen zavarok korábban. A szülőkkel folytatott interjúkból kiderült, hogy lényegesen nagyobb számban fordultak elő pszichiátriai betegségek a hiperaktív gyermekek rokonságában.

(Fodorné, 2004)


Születéskor vagy kisgyermekkorban bekövetkező agykárosodás

Előfordulhat, hogy a csecsemő születés közben nem jut elegendő mennyiségű oxigénhez, ami később viselkedéses zavarokhoz vezethez.

Sőt, már a terhesség alatt is károsodhat a magzat agya. Ez olyan esetekben fordul elő, amikor az édesanya alkoholt fogyaszt, nagy mennyiségű gyógyszert fogyaszt vagy pedig dohányzik. A magzati alkohol-szindróma gyakran társul hiperaktivitással.

Bizonyos baleseteknél, amikor a gyermek beveri a fejét, olyan agykárosodás mehet végbe, amely hiperaktivitáshoz vezet. Több szülő számolt már be arról, hogy gyermeke viselkedése a baleset után megváltozott.


A "nehéz természetű" gyermekek

Minden gyermek más és más, természetesen eltérően fejlődnek. Vannak olyan csecsemők akik nyugodtak, szinte mindig alszanak. Vannak viszont olyan babák, akik nehezen kezelhetők, sokat sírnak, nehéz őket megnyugtatni. Általában ezek a babák is megnyugszanak, óvodáskorra kinövik ezeket a problémákat. Másoknűl azonban továbbra is fennmaradnak a gondok.

Vannak olyan gyermekek is, akik a többi gyermeknél lassabban fejlődnek. Ez sem jelent mindig tartós állapotot, sok gyerek hirtelen begyorsít és utoléri mások fejlettségi szintjét. A hiperaktivitást megfogalmazhatjuk úgy is, mint a lassú fejlődés egyik fomája.


Étrend

Egyes elméletek szerint a hiperaktivitás tulajdonképpen egy anyagcsere-rendellenesség. Kutatók vitamin- vagy ásványhiányra hívták fel a figyelmet, mint a hiperaktivitás kiváltó okára. Gondolni kell a cinkre, magnéziumra, C-vitaminra, illetve a B3, B6 és B12 vitaminokra.


Gyógyszerek mellékhatása

Bizonyos gyógyszereknek lehet olyan mellékhatásuk, amely hiperaktivitáshoz vezet. Ilyenek többek között a szteroidok, amelyeket az orvos általában ekcéma, asztma vagy egyéb allergiás panaszok.


Az ólom

A hiperaktivitás hátterében láthatatlan tényezők is állhatnak, azaz olyan ólomszennyeződések, amik a belélegzett levegőben, az ivóvízben vagy a talajban találhatók. Igen veszélyes lehet a benzin ólomtartalma, amely a kipufogógázzal együtt távozik, majd a levegőbe, a taljba, sőt a vízbe is bekerül.

Érdemes figyelni az ólomtartalmú festékekre!


Stressz és modern élet

Kutatók már bizonyítékot is találtak a stressz hiperaktivitást okozó hatására. Amikor ugyanis egy gyermek stresszes állapotba kerül, megfeszíti állkapcsát és a nyakizmait. Ezáltal akadályozza az agyi vérkeringést, ami fejfájáshoz, émelygéshez, koncentrációszavarokhoz, valamint hiperaktivitáshoz vezethet.

 (Jones, 2001)


Arousal szerveződés

Szakértők egyaránt beszélnek alacsony illetve emelkedett agykérgi aktivizációról. Az általános arousal, vagyis az agyi aktivitási (éberségi) szint a kérgi sejtek és specifikus faktorok izgalmi szintjét határozza meg. Ezek aztán lokális vagy rendszeraktivitást eredményeznek. Az agykérek  minden területéről haladnak kapcsolatok az ún. hálózatos állományhoz, ezek pedig nélkülözhetetlenek az éberség, valamint a rendezett izomaktivitás szempontjából. Ha a kéregben károsodások következnek be, az a hálózatos állomány válaszkészségének megváltozásához vezet. Az alacsony és a magas arousal mellett természetesen ott az arany középút, az optimális állapot: ekkor megfelelően működik az információ-feldolgozás, a figyelem, a memória és a gondolkodás. Ennek a kívánatos szintnek az elérése ingerkereséssel valósítható meg. Ha túl sok az inger, és ezt nem tudjuk csökkenteni, az diszkonfort érzetet, félelmet vagy dühöt válthat ki. Túlingerlés történik, nem tudunk eligazodni a sok inger között.

Ezzel szemben, amikor alacsony az agykérgi aktiváció, kevés inger ér minket, megpróbáljuk azt mozgásból származó szenzoros hatásokkal egyensúlyozni.(Gondoljunk csar arra, hogyan szoktuk magunkat például fárasztó, hosszú autóút közben mintegy felébreszteni? Könnyű mozgásfeladatokkal, tornával.) Ez történik tulajdonképpen a hiperaktív gyermekeknél is. Ingerkeresésbe kezdenek, azaz mozognak, mozognak és mozognak. Megfigyelhető náluk a gyors szellemi kifáradás is, hiszen amennyiben a szenzoros ingerek mennyisége nem elegendő, akkor az fokozott koncentrációt igényel, ez pedig gyors elfáradáshoz vezet. Minél magasabb az aktivációs szint, annál szűkebbé válik a figyelmi fókusz. Ilyenkor a szelekció is azonos, a gyermekek nem tudják kiszűrni a felesleges ingereket és kiválasztani a lényegeseket.

(Fodorné, 2004)



Természetesen az is előfordulhat, hogy a fent felsorolt károsító tényezők fennállása ellenére nem jelennek meg a tünetek. De sok esetben az ellenkezője is igaz, azaz, minden hatás nélkül a vezető tünetek, kiváltképp a motoros aktivitás fellelhető. 

 

 

Forrás:

Fodorné Dr. Földi Rita: Hiperaktivitás és tanulási zavarok, Comenius Oktató és Kiadó Bt., 2004

Maggie Jones: Hiperaktív gyermekek, Édesvíz Kiadó, 2001